Kacsatorzó
70 000 Ft
Kacsatorzó
70 000 Ft
Kacsatorzó
A Baromfi kollekció része
A Kacsatorzó kiindulópontja egy hibás Zsolnay porcelán kacsa, amely a kortárs önképformálás és a test mesterséges átalakításának jelenségeire reflektál. A tárgy a plasztikai beavatkozások és a szépségideálok által meghatározott identitásképzés kérdéskörét vizsgálja, különös tekintettel azokra az esetekre, amikor a bizonytalan önértékelés végleges, visszafordíthatatlan változtatásokhoz vezet.
A munka ott válik hangsúlyosan mássá, ahol a „javítás” folyamata megszakad. A beavatkozás nem végleges: a tárgy lehetőséget kínál arra, hogy az átalakítás elutasítható, visszafordítható vagy akár megtartható legyen. Ez a nyitottság a sebezhetőség elfogadását, valamint az önazonosság szabad újratárgyalását helyezi a középpontba.
A Kacsatorzó nem morális állítást tesz, hanem kérdéseket vet fel az identitás, a test feletti kontroll és az önelfogadás viszonyáról egy olyan társadalmi közegben, ahol a tökéletlenség egyre kevésbé megengedett. A tárgy egyszerre reflektál a javítás kényszerére és annak lehetőségére, hogy a „hibás”, sérült vagy tökéletlen állapot is érvényes és megtartható identitásként .
A Baromfi kollekció része
A Kacsatorzó kiindulópontja egy hibás Zsolnay porcelán kacsa, amely a kortárs önképformálás és a test mesterséges átalakításának jelenségeire reflektál. A tárgy a plasztikai beavatkozások és a szépségideálok által meghatározott identitásképzés kérdéskörét vizsgálja, különös tekintettel azokra az esetekre, amikor a bizonytalan önértékelés végleges, visszafordíthatatlan változtatásokhoz vezet.
A munka ott válik hangsúlyosan mássá, ahol a „javítás” folyamata megszakad. A beavatkozás nem végleges: a tárgy lehetőséget kínál arra, hogy az átalakítás elutasítható, visszafordítható vagy akár megtartható legyen. Ez a nyitottság a sebezhetőség elfogadását, valamint az önazonosság szabad újratárgyalását helyezi a középpontba.
A Kacsatorzó nem morális állítást tesz, hanem kérdéseket vet fel az identitás, a test feletti kontroll és az önelfogadás viszonyáról egy olyan társadalmi közegben, ahol a tökéletlenség egyre kevésbé megengedett. A tárgy egyszerre reflektál a javítás kényszerére és annak lehetőségére, hogy a „hibás”, sérült vagy tökéletlen állapot is érvényes és megtartható identitásként .
